A Rózsafüzér a második évezredben fokozatosan alakult ki. A maga egyszerűségében és mélységében most, a harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje. Tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. A Rózsafüzér egyszerre elmélkedés és kérés. Az Isten Anyjához intézett kérés arra támaszkodik, hogy anyai közbenjárásával mindent elérhet Fia szívénél.
A Rózsafüzért imádkozva megemlékezünk Krisztus megtestesüléséről és rejtett életéről (az öröm titkai), s mielőtt szenvedésének kínjait (a fájdalom titkai) és a feltámadás győzelmét (a dicsőség titkai) szemlélnénk – elmélkedésünk kiterjed nyilvános működésének néhány fontos mozzanatára is (a világosság titkai). A Rózsafüzér imádkozása az ismétlésen alapszik. Az Üdvözlégyek ismétlése közvetlenül Máriához fordul, de a szeretet aktusa ővele és őrajta keresztül Jézusnak szól. Az ismétlést az a vágy táplálja, hogy a lélek egyre inkább hasonlóvá akar válni Krisztushoz, s ez a keresztény élet tulajdonképpeni alapja: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20).
A Kis Szent Teréz plébánián is vannak női és férfi Rózsafüzér Társulatok, amelynek tagjai elkötelezik magukat a Rózsafüzér naponkénti imádkozásával. Valamint szentmisék előtt, ünnepeken közösen mondják el a teljes koszorú Rózsafüzért.